Egyfolytában nagyszerű
lehetőségekkel találkozunk, amelyek brilliáns módon megoldhatalan problémának vannak álcázva. John W. Gardner
|
izgalmas alternatíva a hagyományos iskolai tanulással szemben.
A problémaalapú tanulás esetében a tanár egy problémát ad fel, nem feladatokat, vagy előadásokat. Mivel nem adja meg, hogy mi a tanulás “tartalma”, a tanulás aktívvá válik abban az értelemben, hogy mi fedezzük fel és dolgozzuk ki, hogy mi is a tanulásunk tartalma az alapján, hogy mire van szükségünk a probléma megoldásához.
A problémaalapú tanulás esetében a tanár a tanulás elősegítőjeként és mentorként van jelen, nem ő a megoldások forrása.
A problémaalapú tanulás lehetőséget ad arra, hogy
A problémaalapú tanulás összegzése:
Ez egy egyszerűsített modell – ennél részletesebb modellekre a
későbbiekben fogunk utalni.
A lépések megismételhetők és újra hasznosíthatók.
A 2-5 lépések megismételhetők, ahogyan új információ kerül napvilágra
és újra definiálja a problémát.
A 6. lépés is megtörténhet egynél többször – főleg, amikor a tanárok
hangsúlyt fektetnek arra, hogy az “első változatnál” tovább jusson
egy diák.
1. Járjuk körül a problémát:
A tanárunk ellát minket egy “rosszul strukturált” problémával.
Beszéljük meg, hogy mi a probléma és készítsünk listát a lényeges pontokról.
Lehet, hogy úgy érezzük, hogy nem elegendő a tudásunk a probléma
megoldásához, de ebben rejlik a kihívás!
További információk összegyűjtésére és új fogalmak, alapelvek,
vagy akár kézségek elsajátítására lesz szükség a problémamegoldási folyamat
során.
2. Készítsünk listát arról, hogy mi az, amit tudunk
Mit tudunk, ami segíthet a probléma megoldásában?
Ebbe beletartozik az, amit mi, személy szerint tudunk, és minden egyes
csapattag képességei és erősségei is.
Vegyük figyelembe, vagy akár írjuk le mindenki hozzájárulását a probléma
megoldásához; ez bár furcsának tűnhet, nagy lehetőségek rejlenek
benne.
3. Fogalmazzuk meg a problémát a saját szavainkkal:
A probléma megfogalmazásába beletartozik a saját, illetve a csoportunk elemzése azzal kapcsolatban, hogy mit tudunk, és hogy mit kell megtanulnunk a megoldáshoz. Szükség van a következőkre:
Megjegyzés: A probléma megfogalmazását lehet, hogy kicsit át kell írni egy-egy új információ felfedezésénél, vagy egy régi információ elvetésénél.
4. Készítsünk listát a lehetséges megoldásokról
Minden lehetséges megoldást írjunk le, aztán tegyük sorrendbe őket
a legjobb megoldástól a legrosszabbig.
Válasszuk ki azt, amelyik a legjobb, vagy amelyik a legvalószínűbb,
hogy működni fog.
5. Készítsünk listát arról, hogy milyen feladataink vannak és milyen időkeretben kell elvégeznünk ezeket
6. Készítsünk listát arról, hogy mit kell még megtudnunk
Kutassunk olyan tudás és adatok után, amelyek alátámasztják a megoldási
tervünket.
Információra lesz szükségünk az űrök betöltésére.
Ha a kutatásunk alátámasztja a megoldásunk helyességét, és ebben mindenki egyetért, a 7-es pontra ugorhatunk. Ha nem, térjünk vissza a 4-es ponthoz.
7. Írjuk le a megoldásunkat a megoldás helyességét igazoló dokumentumok
csatolásával és adjuk be.
Lehetséges, hogy kiselőadást kell tartanunk a kutatásunk eredményeiről
és/vagy javaslatokat kell tennünk egy csoportnak vagy az osztálytársainknak.
Ebben benne kell lennie a probléma megfogalmazásának, a kérdéseinknek,
az összegyűjtött adatoknak, és a megoldás helyességét igazoló bizonyítékoknak,
amelyek az adatelemzésen alapulnak: röviden szólva írjuk le a folyamatot
és az eredményt.
A következtetéseink előadása és megvédése:
A cél az, hogy ne csak a következtetéseinket adjuk elő, hanem azt is, hogy min alapulnak. Készüljünk fel a következőkre:
Ha megosztjuk azt, amire jutottunk a tanárainkkal és a többi diákkal, az jó lehetőség arra, hogy megmutassuk, hogy valóban tanultunk valamit. Ha jól ismerjük a témát, ez egyértelműen ki fog derülni. Ha valamilyen kérdés felmerül és nem tudjuk rá a választ, tekintsük ezt egy feltárandó lehetőségnek. Azonban büszkén vállaljuk azt, hogy figyelmet fordítunk a minőségre a kiselőadásunkban. Lásd még a projektek prezentációjáról szóló tájékoztatót.
8. Nézzük át, hogy mit is teljesítettünk
Ez a feladat vonatkozik az egyénekre és a csoportra is. Legyünk büszkék
arra, amit jól csináltunk, és tanuljunk abból, amit nem. Thomas Edison
is büszke volt a rosszul sikerült kísérleteire is, és úgy vélte, hogy
ezek is szükséges részei voltak a sikeres eredményekhez vezető
útnak.
Fordította: Kolozsvári Orsolya, Debreceni Egyetem, Szociológia Tanszék. Az egyetem honlapja: www.unideb.hu